Sziasztok!
Itt is lennék az első fejezettel! Vagyis a prológussal! :)
Remélem a történet elnyeri a tetszéseteket! Ennyi lenne mára, legyetek rosszak! ;)
Puszi
Brooke
Zene:
Tavasz.
A cseresznyefák fehér virágruhába borulnak, bódító illatukkal elvarázsolnak mindent. Az egész táj fehéren terül el a birtokon. A szobám erkélyéről az egész területet belátom, egészen a vidéket körülvevő hegységekig.
Felsóhajtottam és a teraszom kőkorlátjának támaszkodva csodáltam az elém terülő csodát. A figyelmemet az ajtó nyílása és egy szobalány jelenléte zavarta meg. Megforgattam a szemeimet, aztán eltüntetve az arcomról minden érzelmet, megfordultam a tengelyem körül.
- Mr. Clayhill hívatja Önt! - engedett magának egy apró mosolyt Bree. - Látogatóik vannak!
- Köszönöm! - biccentettem, aztán visszahátráltam az erkélyre és lenéztem az alattam elterülő óriási teraszra, ahol az asztal körül az apámon és az anyámon kívül még hárman ültek.
Lassan lesétáltam, közben azon gondolkoztam, hogy nem akadnak-e ki, ha most így ahogy vagyok, lemegyek. Világos farmer, fehér, lenge póló és fehér Converse. Aztán eszembe jutott a magamnak tett ígéretem. " Nem érdekelnek mások, csak saját magam!"
Lelibbentem a lépcső utolsó fokán is és még mielőtt kimentem volna, szemügyre vettem a vendégeinket.
Egy öltönyös ember, egy kosztümös hölgy és egy... Fekete farmeres, félig kigombolt fehér inges, Convers-es srác? Jesszus, nem vagyok egyedül!
Szépen kisétáltam és miután köszöntem, leültem. A szülők nem is foglalkozva velem, tovább beszélgettek, így alkalmam nyílt megnézni a fiút. Nem éppen tűnt egy úriembernek, már ami a szüleim szerint "polgárpukkasztó" ruháját illeti. Kezében unottan forgatta az Iphone-ját, miközben maga elé bámult.
- Alena, Ők itt a Styles család, Mr. Styles, Mr. Styles és Harry, a fiuk! - mutatott apa fontoskodva az összegyűlt népségre.
- Örvendek! - álltam fel kelletlenül és kezet ráztam mindannyiukkal.
- Arról lenne szó, Alena, hogy válság van. Mint ezt Te is tudod, de ez most lényegtelen. - csapott a lovak közé apa. Miközben Ő beszélt, én elvettem egy pohár citromos vizet az asztalról.
- Ahhoz, hogy minket ne érintsen ez a válság, össze kell kötnünk a családjainkat! - vette át a szót Mrs. Styles. Miközben Ő beszélt, én hangosan csapkodtam az agyam fiókjait, hátha beugrik, hogy hányadik unokatestvéremmel és a családjával ülök szemben. De nem jött a megvilágosodás, ezért lemondtam a kutakodásról.
Lassan kortyolgattam a vizet és megint csak Harry reakcióit figyeltem. Ő sem nagyon tudott a dologról, ami oly' fontos volt.
- Alena, figyelsz Te egyáltalán rám? - hallottam meg apa bosszús hangját.
- Persze, persze! - bólogattam visszazökkenve a párhuzamos dimenzióból.
- Ne kerteljünk, George! - állt fel az őszülő férfi, Mr. Styles. - Harry-nek és Alena-nak... Össze kell házasodnia!
A víz megakadt a torkomon és félre csúszva a tüdőmbe futott, amitől kis híján megfulladtam, Harry telefonja pedig nagy csattanással ért földet és esett apró darabjaira szét a kövön.